A szabómesterség története
Ma már természetesnek tartjuk, hogy minden ruhát el tudunk készíttetni saját kívánságaink alapján, sőt, nem csak személyesen, hanem akár egyedi öltöny webáruházban is elkészítik nekünk az öltönyt. Régen azonban ez nem volt így, annak ellenére, hogy a magyar szabómesterség színes múlttal rendelkezik.
A szabómesterség Magyarországon nagyon régóta jelen van, a szabó szó, mint vezetéknévként, már a 13. században használatos volt. A szabók céhei a nagy hagyományú és népes céhek közé tartoztak. A 14. és 19. század között 213 önálló céhükről tudunk, és ezeken kívül jó néhány vegyes céhszervezet tagjai is voltak.
A városok, uradalmak, vármegyék limitációkkal, Erdélyben például 1626-ban fejedelmi rendelettel szabályozták a szabók készítményeinek árát. A sorozatosan megjelent árszabások segítségével rekonstruálhatjuk a mesterek áruválasztékát, a különböző társadalmi állású megrendelők, vásárlók számára felhasználható anyagféleségek változását, egy-egy új ruhaféleség megjelenését.
A 18. század elejétől sokasodtak meg a nyugatról hozzánk érkező divatot közvetítő szabók. A betelepülő németek és a polgárosodó városiak igénye folytán ugyanis megnőtt a nyugati, a "német ruhák" iránti kereslet.
A 19. század első felében a magyar szabóság történetének újabb korszaka kezdődött, ami a nyugati jellegű, polgári ruhafélék térnyerését eredményezte a köznapi öltözködésben.
A 20. század közepén először az államosítás szólt bele a hazai divatipar alakulásába. Mostanság a külföldi márkás vagy kevésbé márkás ruhákat kínálják az áruházak.